A MALOMKÖVEKRŐL ÁLTALÁBAN
(Pozdoray János A malomkövekről c. műve alapján)
Mint már ókori okiratokból is ismerjük, a kövek több mint ezer évvel ezelőtt használtattak a gabona széttörésére és lisztté való átalakítására. Plinius természettanából is tudjuk, hogy már az ó-korban ismerték a kövek fajainak befolyását az őrlési termékek jóságára és ezen nézetek azóta lényegesen nem is változtak.[1] A malomkő évezredek óta a malmászat lelke volt, egész a XIX. század közepéig, de az újabb kor alkotásai szerint, a hengerszékek elterjedésével a viszonyok jelentékenyen megváltoztak, úgy, hogy a malomkövek ma már csak alárendelt szerepet játszanak az őrlési technikában. Még egy pár őrlési műveletnél, mint pld. puha dercék és rozskorpák kiőrlésénél pótolhatatlanok a malomkövek, azonban igen sokan azon a véleményen vannak, hogy előbb–utóbb egészen el fognak tűnni a malmokból.
Egy, a gabona megőrléséhez szükséges kőnek, keménynek, tömörnek, igen finom likacsosnak, egyforma alakúnak és szívós természetűnek kell lennie, úgy, hogy a kőélesítő csákányok vágásai alatt annak kipattogni vagy nagyobb daraboknak kiugrálni nem szabad, az őrlésnél pedig a kő metsző éleinek csak lassan szabad elhasználódnak és nem szabad neki szétmorzsolódni. Az örlő-felszíneknek éleseknek kell lenniük, hogy vágó hatást fejtsenek ki és – mint ez a homokköveknél van – hogy szemes, gömbölyű kavics-alakokból állnak, melyeknek nem szabad kiugrálni és az őrlésnél kristályos struktúrájukat meg kell tartaniok.
Finomabb anyagok őrlésénél a köveknek jobban vágni és zúzni kell, mint dörzsölni. A homokkövek éppen avval a tulajdonsággal bírnak, hogy nagyon dörzsölően hatnak az őrleményre, mely szerint leginkább csak műőrléseknél hegyező-járatokhoz, köles- és árpagyöngyhántolásokhoz és az egyszerű simán darálásokra alkalmazhatók jó sikerrel.
Egy jó kőnek tehát szívósnak, keménynek, megfelelően tömörnek, igen finom apró likacsosnak, egyenletesnek és élesnek kell lennie.
A malomkövek különböző tartományok bányáiból kerülnek ki, melyek közül legkitünőbb forgalmat adnak a kereskedelemnek, Franciaország kiváló bányái Là Fertè sous Jouarre mellett „Tartarell” és „Bois de la Barre” kovaköveivel. Ezek állnak valamennyi felett az első helyen, utána jönnek a „Beocsini”[2] szerb és a „Sárospataki” magyar, édesvízi kovakövek.
A MALOMKŐFAJTÁK
Magyarországban, Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Amerikában stb. használt malomkövek a következő csoportokba oszthatók:
a) Homokkövek;
b) Bazaltok és trachytok;
c) Porphyrok és gránitok;
d) Édesvízi kovakövek.
a) Homokkövek: A homokkövek azok, melyek a közönséges malmászatban, leginkább sima darálásra, gabonahegyezésre és hántolásra használhatók. Nevezetesen Ausztriában legismeretesebbek a pergi kova-homokkövek, Felső-Ausztriában niederwalseei, Alsó-Ausztriában a dogezei kőfejtőkből (2½ órányira Prágától). Továbbá igen jó quarderi homokkövek vannak használatban Johnsdorfból, (Zittau mellett), Szászországban a sziléziai malomkövek. Azontúl még nagy mennyiségben fordulnak elő a homokkövek Löwenbergben (Poroszország)[3], Minden-ben (Hannover), Wendelsteinben (Nürnberg mellett), Württembergben, Neckarzeltlingenben; Derbishben, Angliában stb.[4]
b) Bazaltok és trachytok: A habszerű bazaltok, melyek csupán malomkövek gyártására használtatnak, lávaszerűek, nem túlságos kemények, vulkánikus termékek. És a trachytok szintén vulkánikus eredetűek. Mind a kettő: a bazalt és lávakő kitűnő a sima-őrléseknél. Az első Andernach mellett, a Rajnán, a másik pedig Niedermendig[5] mellett fejtve, igen kedveltek búza, rozs, tengeri, árpa stb. gabonaneműek simaőrlésénél. Egész kitűnő egaltrachytok találhatók a barsgeletneki[6] és újbányai[7] malomkőbányákban (rhyolit-láva). Az utóbbi időben kiváló trachytok találtatnak Vogelsbergben,[8] Felső-Hessen[9]ben, kemények és igen finom likacsosak, a rajnai köveket jelentékenyen felülmulják, a francziákhoz hasonlítanak. Továbbá Auvergnében[10] is előfordulnak e kövek kisebb mennyiségben, az Aetna[11] lábánál pedig bazaltok fejtetnek.
c) Porphyrok és gránitok: A gránitok Felső-Ausztriában, Pergben, porphyrok pedig Krawinkel mellett, földpátkristályokkal keverve fejtetnek. Alkotásuk szerint igen kemények és likacsosak, melyek közül a keményebb fajták a búza, a puhábbak pedig rozs, árpa, tengeri stb. gabonaneműek simaőrlésére igen alkalmasak.
d) Édesvízi kovakövek: Ezen kőfajok általában a leghasználhatóbbak, különböző vegyesőrlésekhez. A keményebb fajták búza-, a közép- és puhább fajták pedig rozs, árpa, tengeri és minden gabonaneműek lisztté való őrlésére egyaránt kitűnők. Az édesvízi kövek Magyarországon: Újbányán, Kapnikbányán, Fonyban (Tokaj mellett), Budán, Garam-Szt-Kereszten, Tihanyban, (Balaton félszigetén), Szerbiában pedig a trsteniki kerületben Orlavacz és Gavranicza mellett, és mint „Beocsini” vagy „Újvidéki“ kövek ismeretesek, a legjobbak azonban Sárospatakon találtatnak.
Általában el van ismerve, hogy a búza és rozs simaőrlésénél a magyar sárospataki kövek felülmúlják a francia köveket, ezt bizonyítja az is, hogy Szerbiában, Romániában, Itáliában (Olaszország) Oroszországban és Németországban szintén igen nagy keresletnek örvendenek. Azonban a kereskedelmi lisztek gyártására berendezett magasőrlő malmokban, úgy Ausztriában, Magyarországban, mint a külső államokban, puha derce- és korpa-kiőrlésekre, legtöbbnyire francia köveket használnak. Továbbá jó kovaköveket fejtenek a stájerországi Hieflauban is, de a természet kiváló ajándékai a francia kövek, melyek Là Fertè sous Jouarreból, Szajna-departementből (Párizs mellett) kerülnek ki. Az amerikaiak ezen „Burrkő” magas értékét régebben megismerték, mint maguk a francia molnárok és máig sem igen kerül más kő az amerikai malmokba, mint francia. Ami e köveknek a magas értékét adja, szilárdul összekötő keménységükben található, mellyel egy kőfajta sem bír. Hálószerű kovacsíkokkal van áthúzva, melyek a kőnek azon tulajdonságot kölcsönzik, hogy a likacsok a leőrlésnél mindig maguktól újuljanak meg. A likacsok éles szélei metszőleg hatnak a gabonaszemekre, és szívós keménysége folytán az élek lassan veszítik el metsző hatásukat, úgy hogy az összes kőfajok között (az öntött műkövek kivételével) legtovább őrölnek egy-egy kővágással.
Színük: kékesfehér, szürke, kékesszürke, barnásszürke, sárgás és vöröses. Ezen kövek között legnevezetesebbek, legjobbak, és mint első minőségűek adatnak a forgalomnak a kékes színűek, vagy sötétkék, inkább barna sávokkal áthúzott színűek. Mint II. minőségűek az úgynevezett „Oieul de perdrix” szerepelnek, igen jó parasztkövek, sűrű apró likacsokkal. A franczia származású fajokból elterjedt nálunk a „B”- és
„C”-jegyű Chêne Madanne, a likacsos Boitrau és margni; A középlikacsos Nogent és Epernon a sűrűbb kőzetek közül. Az első kettő mérsékelt közép-kemény, de kiváló éles kőzet, színe: sárgás, sűrű átvont réteggel, korpa- és rozsőrléseknél kitűnő munkát végeznek. A Boitrau színe az előbbihez hasonló, a Margni színe hamuszürke, sőt inkább kékbe játszó.
Egykori hazai malomkő bányáink
Régebben hazai malmaink Franciaországban készült malomköveket használtak, csakis miután a kor fejlődésével meggyőződtek arról, hogy hazai malomkőgyáraink a Francziaországban vásárolt nyerskövekből éppen olyan jó malomköveket készítenek, mint aminők Là Fertèben lesznek összeállítva, a malmok csakis azóta vásárolják francia köveiket csaknem kivétel nélkül hazai gyárakban. Ezzel hazafias cselekedetet is végeznek, támogatva egy honi iparágat. Az általános érdekeknek is így felelnek meg jobban, mert a hazai gyáros tüzetesen ismeri a hazai malmok igényeit, ennélfogva a sokféle nyersanyagból jobban ki tudja választani a különböző őrlési eljárások különleges követelményeiknek legjobban megfelelő minőséget. Azonkívül abban az előnyben is részesül a vevő, hogy a kövek leőrölhető vastagságáról és a pontos összeállításáról személyesen meggyőződhetik, még mielőtt a kő teteje elkészült volna.
Hazánk legrégibb malomkőgyárai Barsmegyében, a Garam-folyó völgyében, különösen Újbányán és Geletneken vannak ahol rendkívüli hatalmas trachytrétegekből készítik a malomköveket. Régebbi időben e két gyár évente több ezer malomkövet adott el, majdnem kivétel nélkül az összes dunai malmok, de a többi szél-, száraz-, és vízimalmok is ezen, egy darabból készült olcsó, és az akkori igényeknek megfelelő malomköveket használták. A mai igények mellett e kőfajtákat már nem használják olyan általánosa, mivel igen sok gőzmalom és magasőrlésű malom keletkezett és több más vidéken a szorgos kutatások folytán szintén igen jó kőzetekre akadtak, melyek a vegyesőrlő malmok részére alkalmas malomköveket szolgáltatnak, de hazánk sok vidékén még ma is igen kedveltek és kivitele is igen nagy a Dunamenti Balkán-államokba.
Ezen trachit-köveken kívül már évszázadok óta használatosak az ürömi, váci és borosjenői homokkövek, a keszthelyi, sárospataki, beregszászi, muzsályi stb. malomkövek, melyek mind egy darabból készültek és az akkori fejletlen malomipar igényeinek megfeleltek.
A kőbányák csoportja és termékeik minősége.
Mivel a sok különböző hazai malomkőfejtő-bánya a nyersanyagot annyiféle árnyalatban és keménységben szolgáltatja, hogy más országokban ez sehol sem található, tehát azoknak keménységi fokát e helyen számokkal jelöljük meg, 10-féle keménységben (9 a legmagasabb) és pedig a jobb francia kő keménységét 1-nek véve alapul, úgy hogy a legkisebb szám a legkeményebb, a legmagasabb ellenben a legpuhább követ jelöli. A 8–9 számmal jelölt kövek leginkább csak építkezésekhez használhatók.
1. Újvidéki édesvízi kovakövek.
Keménységük: 1–2–3
Találtatnak különböző árnyalatban, színekben, úgy, mint a francia kövek. Fehér, márványfehér, halványkék zöldes sávokkal, hasonlít a foltos fehér márványhoz. Igen kemény, tömött kőzet, kevés és egyenetlen nagyságú lapos, szegletes, kagylóalakú likacsokkal, több likacsnak a belseje feltűnően élénk sárga. – Sárga, gyenge zöld sávokkal, kemény és ritka kőzet, igen sűrű, egyenetlen nagyságú, hosszúkás, lapos, szegletes, kagylós likacsokkal. – Fehér, zöldes szemcsékkel tarkítva (szemcséknek neveztetnek a köles, lencse vagy mogyoró idomához hasonló kavicsdarabok), ritka kőzet, igen sűrű, apró, egyenletlen nagyságú, éles törésű, hosszas és szegletes, lapos likacsokkal. Ezen kövek hasonlítanak minden tekintetben, színben és keménységben teljesen a francia kövekhez úgy, hogy azok egymástól meg sem különböztethetők. Ezen köveknek egy osztálya teljesen helyettesíti is a francia követ a magasőrlésű műmalmászatban finom derceőrlésnél.
A nyersanyagok a szerbiai kőfejtőkben bányásztatnak Trsteniki járásban Orlavatz és Gavranitca falvak mellett, melyeket 1888. év óta a „Beoszini Czementgyári Unió” tart üzemben, ezért soroljuk a hazai malomkőbányászatok sorába. A nyersanyagok az újvidéki malomkőgyártásban dolgoztatnak fel, és mint rakott kövek, francia módra összeállítva hozatnak forgalomba. Magyarország délvidékén vannak elterjedve és a keleti tartományokban, azonkívül Német- és Oroszországban.
Különböző válfajai megfelelnek a gabonaőrlésen kívül mindennemű kemény ásványi anyagok őrlésére és töretésére is, mint: cement, gipsz, mészkő, só, timkő, stb.
2. Sárospataki édesvízi kövek.
Keménységük: 2–3–4.
Találtatnak három-négyféle keménységben, színük azonban kevésbé különbözik egymástól. Kemény és ritka, spongyaszerű kőzet, igen éles metsző élekkel, sűrű, apró, tűszúrás-, köles- és lencsenagyságú szegletes és hosszas törésű likacsokkal, a kő mezője nincs semmiféle sávokkal és szeplőkkel tarkítva, egyenletes. – Fehér harmat-szürke, homályos, fénytelen. Ugyanez előfordul egyenletes, homályos fakósárga színekben, egyenetlenebb nagyságú éles metsző likacsokkal.
A sárospataki kovamalomkőgyár alapíttatott 1855-ben Láczay Szabó Károly földbirtokos által. Ezen kitűnő anyagból teljesen a francia kövek módjára készült, vagyis apró darabokból összerakott sárospataki kova-malomköveit 1862-ben kiállította Londonban az első világkiállításon, ahol kitüntetésben is részesültek, mint különös előnyük a nagyon egyenletes likacsosság és a kiválóan éles minőség. 1890-ben pedig részvénytársasággá alakult („Sárospataki Malomkőgyár”). A bánya, ahol a nyersanyag fejtetik, Sárospatak város határában, a Királyhegyben fekszik, a gyár pedig, ahol a nyersanyag feldolgoztatik, a várostól kb. 1 kilométer távolságban. Itt készülnek a némely geológusok által édesvízi quarcznak, mások által quarczdus trachytnak minősitett anyagból francia módon több darabból összerakott sárospataki malomkövek. A gyár évenként 250-400 darab malomkövet termel, mintegy 50-80 ezer korona értékben, melyek nagyobb részben belföldön, kisebb részben az osztrák tartományokban, Oroszországban, Németországban, Romániában, Bulgáriában, Szebriában és Boszniában használtatnak. Ezen kövek a vegyesőrlő malmokban a legelső helyet foglalják el. A simaőrlő malmokban búza- és rozsőrlésnél, leginkább ahol nyirkos rozs- és áztatott búzaőrlést végeznek, a ritkább válfajai pedig darálásra alkalmaztatnak.
3. Budai Blum-féle kovakövek.
Keménységük: 2-3-4
Igen könnyen felismerhető és megkülönböztethető, mivel szine és anyaga nem hasonlít semmiféle más kövekhez. Apró, vagyis mogyoró, tengeri, lencse és kölesszem nagyságú tömött kovakavics és dörzshomok keveréke. (Hasonlít az öntött kövekhez, csakhogy a műkövek szine egyforma világos és a kavics vagyis forgács szemcséi egyenletes nagyságúak). A kavics-szemcsék összevegyülve 8-10-féle: zöld, sötétzöld, sötétkék, sötétszürke stb. színekben láthatók a kő mezején, de a legnagyobb részük sötét színű, úgy, hogy a teljes kő színe sötétkék-szürke, és a kovaszemcsék között a szürke színű márga-anyagban több helyen apró sárga szeplők láthatók. A kő tulajdonképen egész tömött, csak igen kevés, tűszúrás nagyságú likacsok láthatók benne. E kövek igen nagy dörzsképességgel bírnak, mivel a különböző kovaszemcsék köze dörzsanyaggal van tele, ezek pedig amint lekopnak, ismét uj metszőélek keletkeznek. Gőzmalmokban, vagy nagyobb vízeröknél, ahol csak élességkitartás és nagy munkagyőzés kívántatik, ezen kövek állnak a legelső helyen, tengeri- és árpadarálásra használtatnak, azonfelül különböző vegyesőrlésekre is. Ezen hazai malomkőfajnak kitűnő minősége és nagy munkaképessége, úgy a belföldön, mint Romániában, Bulgáriában, valamint némileg Oroszországban is, általánosan el van ismerve.
Az 1860. évben készítette az első ilyen kőpárt Blum János budai gőzmalomtulajdonos. A saját malmában végzett próbaőrlés oly kedvező eredménnyel járt, hogy Budapest budai részének határában délnyugatra, Budaörs község határához közel fekvő telepen Blum megkezdette a rendszeres bányászást. 1867-ben a Blum-féle gőzmalom a malomkőgyárral együtt részvénytársasággá alakult át, de 1879-ben a társaság a malomkőgyárat egy budapesti cégnek adta át, amely cég akkor már 10 évig, illetőleg 1868 óta foglalkozott francia malomkövek gyártásával, amely még ma is a főváros időben első malomkőgyára.
4. Kárpáti kovakövek
Keménységük: 0-1.
Ezen kövek színre teljesen hasonlítanak a francia kövekhez, fehér, kékesfehér, sárgásfehér, sárga vagy kék sávokkal, keménységük azonban felülmúlja a francia kövek keménységét is, de oly tömöttek, hogy a sejtek, likacsok teljesen hiányzanak, minélfogva az idáig ismert fajai gabonaőrlésre nem igen alkalmasak, de annál jobban kemény, ásványi anyagokhoz, mint cement, mész, gipsz, só, timkő stb. úgy, hogy igen nagy kivitel van Oroszországba, Románia, Bulgária, Szerbia stb. tartományokba is. Ezenkívül készítenek és szállítanak más fajta, mint francia trachyt-, láva stb. köveket is gabonaőrlő malmok részére.
A kőfejtők Barsmegyében a Garam-völgy mentén Garam-Szentkereszt határában vannak, melyek leginkább 1870-ik év óta ismeretesek és ez idő szerint „Schwarcz, Behrle és Társa” czég tart üzemben.
5. Kapnikbányai és Firizai kövek
Keménységük: 3-4-5-6-7-8-9
Ezen kövek igen sokféle keménységben és annál többféle színekben fordulnak elő, úgy, hogy azok nem is igen hasonlítanak egymáshoz: Kékes szürke, az egész kő mezeje egyenletes színű, kemény tömött, igen kevés apró, szegletes likacsokkal. – Fakósárga kékes árnyalattal, sűrű, tömött, kevés és egyenetlen, hosszúkás likacsokkal, melyeknek belseje homályos sárga. – Kékes szürke, lencse nagyságú sűrű sárga szeplőkkel tarkítva, ritkább kőzet sűrű, apró, szegletes törésű likacsokkal. – Világos szürke egyenletes színű ritka kőzet, köles, – lencse, mogyoró nagyságú egyenetlen, szegletes törésű, sarkos likacsokkal. – Vas-szürke, hamu-szürke, köles-szürke, stb. nagy élénksárga színű foltokkal, spongyaszerű ritka kőzet, tűszúrás-, köles-, lencse és mogyorónagyságú különböző lyukacsokkal, törése szegletes és kagyló alakú. Vannak rétegek, amelyek az édesvízi kovakövek osztályába tartoznak, de a legtöbb kőzet quarczdus trachyt. A kapnikbányai néven forgalomba hozott, francia módra összeállított kövek két bányából kerültek ki:
a) Kapnikbányai termelőhely, Szatmár megyében. Kapnikbányától keletre, mintegy 5–6 kilométer távolságban fekszik a Gutinhegy közelében, amely hegy összeesik a Zápospatak eredetével. Ezen kőanyagok rakott kövekké feldolgozva, vegyesőrlő-malmokban igen jó sikerrel használtatnak.
b) Firiza termelőhely, Firiza helység határában Puszta-Feketepatak és Ferenezely között, a Fernezely mentén, az ismert Rozsály-hegység lábánál van. Itt termeltetnek a sárospataki és francia-kövekhez hasonló összetételű búza-, rozs- és tengeriőrlő kövekhez a nyersanyagok. Mind a két termelőhelyről a nyersanyag kapnikbányán dolgozták fel és a hely után elnevezve, mint rakott kövek hozatnak forgalomba.
Ezen kőfejtőkben a bányászat körülbelül 1883 óta áll fenn rendszeresen, azelőtt csak rendszertelenül készítettek odavaló kőiparosok esetről-esetre egy-egy pár követ, nagyobb lendületet azonban 1895 óta vett, mióta Dán György tartja üzemben, úgy, hogy ez utóbbi időben a nyersanyagok szállíttatnak a szomszédos tartományokba is. Ezen kövek igen sokféle válfajai közül található anyag megfelel mindenféle vegyesőrléshez, úgymint búza, rozs, árpa, tengeri, zab, paprika, stb. feldolgozásához, továbbá mészkő és timkő őrléséhez.
5. Sukorói kovakövek.
Keménységük: 3–4–5–6.
Előfordulnak két-háromféle színben, a középritka kőzetek közé tartoznak. Kékes-szürke, sűrű egyenetlen nagyságú fehér szeplőkkel tarkítva, különböző: köles-, lencse- és mogyorónagyságú, szegletes törésű lyukacsokkal, ugyanazok előfordulnak szürke színben, egyenetlen nagyságú élénk sárga szeplőkkel tarkítva a kő mezeje.
A sukorói kőbányákból már évszázadok előtt termeltek többnyire a Duna mentén lévő malmok részére quartz-köveket. később a bányászat ismeretlen okok miatt megszűnt és évszázadokig aludta csendes álmait, melyről már utóbb csak az okiratok emlékeztek. Néhány évvel ezelőtt azonban kutatásokat tartottak, próbákat eszközöltek és az eredmény azt bizonyította, hogy quarczdús termékeinek különböző válfajai teljesen megfelelnek minden vegyesőrléshez és 1898. óta folytatnak rendes bányászatot.
Ezen bányák Fehérmegyében a velencei tó partjának közvetlen közelében emelkedő hegyekben vannak. Ehhez tartozó nagy kiterjedésű kőfejtők vannak még Fehérmegyében, melyekhez tartoznak a következők: Meleghegy, Fehérmegye legmagasabb hegyláncolatában, Pázmánd, mely a fehérmegyei Pázmánd községhez tartozik, és a Pákozd község felett fekvő úgynevezett Ősihegy-i és Zsellérhegy-i bányák, melyekben csak 1902/3-ban kezdődtek meg a kiaknázási munkálatok, és rendkívüli dús kova tartalmú anyaguk folytán évszázadokra biztosítják a szükségletet. A malomkőgyár maga pedig Kápolnás-Nyék községben fekszik, ahol a nyersanyagok dolgoztatnak fel francia módra, és mint rakott kövek szállíttatanak az ország különböző vidékeinek vegyesőrlő malmaiba, és mint nyersanyagok is több vidéki malomkőgyárba.
6. Tihanyi kövek.
Keménységük: 3–4–5
Kovakövek találtattak még hazánkban a Balaton félszigetén, Tihany község határában is, melyek némileg hasonlítanak a kapnikbányai köveknek egy válfajához. Színük: világoskékes szürke, halványsárgás szürke, tömött kőzet, mérsékelt keménységű, igen kevés, egyenetlen nagyságú, szegletes törésű lyukacsokkal, a kő mezeje alig látható sávokkal áthúzva. Az idáig ismert rétegeknek egyedüli hátrányos tulajdonsága tüzes természetük, miáltal megtörténik, hogy a kövek üres járatásánál az őrlő-lapokból kártyaszerű éles törésű darabok válnak ki. A nyersanyagok a Veszprém megyei Pápa városában dolgoztatnak fel, és mint rakott kövek adatnak az ottani vidéken, kisebb jelentőségüknél fogva kevésbé ismeretesek más vidéken. A kutatások eredménye arra következtet, hogy a Balaton-félsziget sziklatömbjei értékes malomkőanyagokat rejtenek magukban, melynek rendszeres bányászása, vállalkozó hiányában, még idáig szünetel.
7. Újbányai egál trachyt-kövek.
Keménységük: 4–5–6–7
Ezen ritka szövetű hanszerű lávakövek középkeménységűek, melyek igen sokféle színben fordulnak elő, lyukacsosságuk azonban majdnem kivétel nélkül egyenlő. Színük: fehér, világos szürke, kölesszürke, vörös, sárga, kékespiros, rózsaszínű, stb. Valamennyi fénytelen, homályos, ritka, habszerű lávakő tűszúrásszerű, köles- és lencseszem-nagyságú, sűrű, egyenletes lyukacsokkal, a kő mezején pedig lencsenagyságú tisztafehér szeplők láthatók egész feltűnően. Egy másik válfaja tiszta fekete szintén fénytelen, keményebb, spongyaszerű ritka kőzet, lencsenagyságú, egyenletes sűrű lyukacsokkal, teljesen szeplő és sávok nélkül.
Újbánya sz. kir. és bányaváros a Garam völgyében, Bars megyében. Az óriási hegyek, melyek ezen érdekes kis várost körülveszik, sok nemes és értékes ércet rejtenek magukban. Gazdag bányái már a XIII. században ismeretesek voltak. Azon időben kezdetleges eszközökkel a hegységek szikláit felbontották, melyekben aranyra, ezüstre, hol pedig vulkanikus kőzetekre akadtak, mely utóbbiakban már akkor felismerték, hogy malomkövek készítésére igen alkalmasak, de nagyobb gondot akkoriban senkisem fordított azoknak értékesítésére, hanem mindenki szabadon vihette, a kinek szüksége volt rá. A XIII. század közepén már a kőbányászat egyes polgárok kezébe ment át, akik fölismerték annak értékét, rendes malomkőbányászatot kezdtek és köveikkel elárasztották az egész országot, sőt tutajok segítségével a Dunán egészen a Fekete-tengerig mentek. Tehát Újbánya szolgáltatja hazánkban, sőt az egész kontinensen legrégibb idő óta a malomköveket és annak daczára, hogy a kőfejtést évszázadok óta szakadatlanul gyakorolják, azok kiaknázhatatlanok, sőt minél mélyebben hatolnak a hegyek belsejébe, annál dúsabb, szebb kőanyagok, eddig nem ismert színekben és különböző válfajokban mutatkoznak, melyek a gérieknél jobb és finomabb malomköveket szolgáltatnak. Ezek a jelenkornak is fényesen felelnek meg, leginkább a dunai, tiszai, vagy patak-vízimalmokban vegyes parasztőrlésnél különösen tekintettel arra, ahol a tizedik vám kivételével a lisztnek meg kell tölteni a zsákot, egy II. válfaja pedig utolérhetetlen a lágy tengeri- és egyéb nyirkos gabonaőrlésnél. Ezen köveknek fő tulajdonságuk, hogy az őrleményt érdesen és hidegen szolgáltatják. Mivelhogy a bányák különböző kőrétegei, különböző válfajú anyagokat szolgáltatnak, a szerint választható meg az őrlés különböző céljaira.
A bányák jelenleg az „Újbányai malomkőgyár részvénytársaság” tulajdonát képezik, melyek a város területén a magas Tátra hegyláncolataiban több helyen fekszenek, az úgynevezett: Gusznya, Dolinka, Hillmelreich és Steinbrück hegycsúcsokban, melyek a Garam-folyó mellvértjeit képezik.
A nyersanyagok Újbányán dolgoztatnak fel, nagyban, mint egy darabból álló trachytkövek, azonban van két kőbánya, amely az utóbbi időben oly kemény és egyenletes lyukacsosságú kőanyagot szolgáltat, amelyekből francia módra készült rakott kövek állíttatnak elő, az úgynevezett Viktória-kövek. A belföldi fogyasztáson kívül nagy mennyiségben szállít a cég Németországba és a szomszédos tartományokba.
8. Geletneki rhyolit-lávakövek.
Keménységük: 5–6–7–8
Ezen vulkánikus kövek anyaga és értéke teljesen egyenlő az újbányai kövek több válfajával, de nem találtatnak oly nagy mennyiségben, színekben és válfajokban. A geletneki kövek egész anyag: ritka, spongyaformájú középkeménységű kőzet. Világos hamuszürke színű, homályos, fénytelen, teljesen habszerű, igen sűrű apró lencse-, köles- és tűszúrásnagyságú egyenletes lyukacsokkal, a kő mezején és bent a lyukacsokban sűrű, igen apró fehér szeplők láthatók. A geletneki kövek szintén azon tulajdonsággal bírnak, hogy érdesen és hidegen őrölnek, miáltal finom parasztőrlésnél igen jól töltik a zsákot, úgyszintén lágy tengeri őrlésnél és egyéb nyirkos gabonák lisztté való őrlésénél kiváló sikerrel használtatnak. A fenti célokra a kemény kövek meg sem felelnek úgy, mint a közepesen kemény, habszerű, fénytelen kőzetek.
A kőfejtők és a malomkőgyár a Garamvölgy mentében, közel Újbányához, Geletnek területén vannak, amely gyár kizárólag csak egy darabból faragott trachytköveket termel ez idő szerint. A bánya kb. 1802–3-ik év óta ismeretes, már a régi időkben szállította köveit egészen le az Aldunáig, száraz-, szél- és vízimalmok részére, melyek közepes keménységűeknél fogva jelenleg is kisebb erőknél használhatók fel jó sikerrel.
9. Váci kövek.
Keménységük: 5–6–7–8–9 (8–9 porladozó.)
Sűrű tömött, lyukacsok nélküli, egyenetlen nagyságú, fehér, zöldes, kékesszürke kavicsszerű szemcsék és sárgás vagy vöröses színű homok keveréke, inkább a homok-kövek kategóriájába tartoznak. Az egész kő fényes-szürke, sárgás árnyalattal.
A kőfejtők mintegy 100 év óta ismeretesek, még a múlt századból kezdődőleg, melyek Pestmegyében a Duna északi könyök-hajlásánál Vác határában, az úgynevezett Nagyszálhegy napsütötte, vagyis a Dunára néző oldalán vannak.
Ezen kövek a régebbi időben jelentőséggel bírtak a Duna északi és déli folyásán lévő vízimalmokban, mint vegyesőrlő kövek, de az utóbbi időben igen kevés anyag fordul elő, mely egy darabból való követ szolgáltathatna, csakis rakott köveknek lehetne találni megfelelő darabokat, melyeknek előrelátható költségei igen magasak, mivel a megfelelő darabok kikeresésénél nagymennyiségű kövek kerülnének fülszínre, melyek csak építkezési anyagoknak használhatók fel.
Lábjegyzetek:
[1] Idősebb Plinius, teljes nevén Caius Plinius Secundus Maior (Kr. u. 23/24 – Kr. u. 79. augusztus 25.) római író, polihisztor, ókori enciklopédista. Pozdoray valószínúleg a kovetkező kiadást használhatta: C. Plinii Secundi Naturalis Historia. Ed.: Detlefsen, D. F. Weidmann. Berolini, 1866-1873.
[2] ma Beočin, község Szerbiában, a Vajdaságban
[3] ma Lwówek Śląski Lengyelországban
[4] Minden (Hannover), Wendelstein (Nürnberg mellett), Württemberg, Neckarzeltlingen ma Németországban.
[5] Andernach, Niedermendig ma Németországban
[6] Geletnek, ma Hliník nad Hronom, Szlovákiában
[7] ma Nová Baňa Szlovákiában
[8] Vulkáni hegység Németországban
[9] Tartomány Németországban
[10] Franciaország egyik régiója
[11] Etna, ma is aktív vulkán Olaszországban