Malmunk története

A Budai-Pozsgay-malom Veszprém egyetlen, nem középkori eredetű vízimalma. Építtetője a város polgárainak közössége volt. Építését 1840-ben határozta el a városi közgyűlés. 1841 és 1845 között emelték, és 1846. jan. 1- én kezdte meg működését felülcsapó malomként. 1848 körül alulcsapóvá alakították.

1878-ban a polgármester a város tulajdonában lévő, 3 kerekű, alulcsapó malmot szept. 29-től bérbeadásra hirdette. A malom nem sok hasznot hozott a városnak, ezért 1884-ben eladták Pozsgay Miklós (sz.1850) molnármesternek.

1892-ben a malmot felújították, amiről a munkatérben, a bejárattal szemben, a födémgerendára írt „RA 1892 NOV. 19” felirat tájékoztat. Az 1894. évi műszaki leírás szerint a malom vízikerekét turbinára cserélték. A bécsújhelyi Fischer cég által tervezett és beépített Girard-turbina azonban nem vált be, ezért 1903-ban Pohl E. és Fiai szombathelyi gépgyára Francis-turbinát szerelt be, amely kitartott 1951-ig, a malom bezárásáig.

A két világháború között a malmot benzinmotorral hajtották meg. A malmot Pozsgay Miklóstól fogadott fia, Hosoff (majd Pozsgay) János örökölte, akitől 1937-ben Buday Sándor vásárolta meg. Buday Sándor a malmot üzemeltetésre átadta idősebb fiának, Buday Zoltánnak (1921–1999), majd a tulajdonjogot is ráruházta. A malmot 1951-ben államosították.

A molnár három alkalmazottal dolgozott. A kopperos a bejövő gabonát a zsákokból a koptatógaratba öntötte. A hengerőr vigyázott az őrlésre, a pejeros pedig a lisztet szedte el a keverőgép alól. Egy mázsa gabonából 10%-ot kapott a molnár, 2-2%-ot pedig porlásra, hulladékra vontak le.

1962-ben a malmot visszakapta Buday Zoltán, amelyet saját állatai ellátására 1978-ig üzemeltetett.

A malmot és a hozzá tartozó területet 2019-ben a Tamás-Gépgyártó Kft. vásárolta meg. Célunk egy interaktív kiállítótér és közösségi tér létrehozása.