Vízerőművek felújítása

A vízerőművekről

Tartalom:
 

Víziturbinák kialakulása és a vízierőművek fejlődése napjainkig

 
Egyes szakemberek szerint víz a Föld történetében mintegy 4 milliárd éve van jelen, az Archaicum elejétől. Az ősföldet egy vízgőzben gazdag légkör vette körül, amelynek lehűléséből származik a jelenleg bolygónkon található víz minden formája.
A víz teljes tömegét 1,4 milliárd km3-re becsüljük és ennek 97,3 %-a az óceánokban található. Ezen vízmennyiség tekintélyes része részt vesz egy nagy körforgásban, amelynek átlagos időtartama 9 napnak vehető. Becslések szerint a világ hasznosítható vízenergia kapacitása kb. 20.000 TWh körül lehet. Az egész világon termelt összes vízenergia termelés kb. 2000 TWh. Ez a műszakilag hasznosítható energia 10 %-át jelenti. 
A vizet tekinthetjük a legrégebbi erőforrásnak, amit arra használtunk, hogy csökkentsük az emberi és állati terheket. Nem lehet tudni biztosan mikor  és hol találták fel a vízikereket, a víziturbinák ősét, de az biztos, hogy a legrégebbi öntözőrendszerek kb. 5000 évesek. A vízikereket már az ókori Kelet országaiban: Egyiptomban, Kínában és Indiában is használták, vízimalmok pedig az ókori Görögországban és Rómában is működtek. A legelső vízimalom leírását M. Vitivius Pollio római mérnök készítette el a De architectura című K.sz. körüli művében. Itt részletesen leírja a vízbe függőlegesen merülő vízikerék és a malom szerkezeti felépítését. Ezek valószínűleg Kr. u. az I.- illetve a II. században jelentek meg Közép Keleten, néhány századdal később, pedig Skandináviában. Ismereteink szerint Angliában már használtak mind vízszintes tengelyű, és függőleges tengelyű vízimalmokat a X-XI. században.
Magyarországon a vízimalmokról szóló legelső írásos dokumentum a XI. századból való, amelyben vízimalmokat adományozásáról tesznek említést az Örvényesi séden.
Hazánkban, mint más országokban is fontos volt a termények nagyobb hatékonyságú feldolgozása. Ennek érdekében a korábban használt kézi malmok helyett a vízimalmok használata került előtérbe a vizekben gazdag területeken.  Míg két ember kézimalommal 4,5-7 kg lisztet tudott őrölni óránként, addig egy átlagos teljesítményű vízimalom, már 150 kg őrlemény előállítására volt képes. Természetesen a vízimalmok nagy beruházást igényeltek, ezért rendszerint a földesúr vagy a kolostor tulajdonában voltak. A földesurak sokszor kötelezővé tették ezek használatát, megfelelő díj ellenében, és hogy ezt ki ne játszhassák a kézimalmokat sokszor összetörették. A víz energiáját azonban nemcsak gabonaőrlésre használták, hanem különböző célokra: így a textiliparban, a bányászatban, bányavíz-kiemelésre is és később a kohók légfúvóit is vízierő hajtotta. 1568-ban a kincstári kezelés alá vont körmöci, úrvölgyi bányákban megépítettek egy 10258 öl hosszúságú vízvezetéket. Ez a több mint 20 kilométeres vezetékrendszer látta el vízi energiával télen-nyáron körmöci aknákat és zúzóműveket oly módon, hogy a segítségével vízikereket hajtottak. A vízkereket pedig közlőművek beiktatásával munkagépek meghajtására használták. A XVIII. század harmincas éveiben született Hell József Károly kezei alatt a “vízoszlopgép”-nek nevezett vízikerék. Működési elve a következő: A csövön érkező víz, nyomást gyakorol egy dugattyúra. Mivel a víz nyomása nagyobb volt a levegő nyomásánál, ezért a dugattyú felfelé haladt, és eközben terhet emelt. Ahhoz, hogy a dugattyú ismét alsó helyzetbe térjen, a vizet egy csapon át vissza kellett vezetni az alsó csatornába. Tehát egy csap átkapcsolásával sikerült egyszer a dugattyú egyik, majd a másik oldalára nyomást gyakorolni, s ezáltal hasznos munkát végeztetni. 
 

Víziturbinák megjelenése

A turbina szót Claude Bourdin francia mérnök vezette be a XIX. század elején és az örvénylés vagy örvényjelentésű latin szóból származtatta. A fő különbség az első vízturbinák és a vízkerekek között az örvény volt, mely energiát ad át a forgórésznek. Ez a többlet tette lehetővé, hogy a turbinát kisebbre készítsék, mint egy ugyanolyan teljesítményű vízkereket. A turbinák több vizet tudnak nyelni, ha a forgórész gyorsabban forog és lényegesen nagyobb esést, tudnak hasznosítani. (Később szabadsugár-turbinákat is készítettek, amelyek nem használnak örvényt.
Legelső reakciós víziturbinát Segner János András fejlesztette ki az 1700-as évek közepén. Ez a vízszintes tengelyű turbina volt a modern vízturbinák előfutára. Ezt a rendkívül egyszerű gépet még ma is gyártják kis vízierőművek számára. Segner Eulerrel együtt dolgozta ki a turbina méretezésének első tudományos elméletét. Majd 1820-ban Jean-Victor Poncelet francia mérnök kívülről-befelé áramló turbinát fejlesztett ki. 1826-ban Benoit Fourneyron francia mérnök feltalált egy új és sokkal hatékonyabb vízikereket, amely az első sikeres vízturbina volt. Fourneyron turbinája magában foglalt több, addig nem alkalmazott újítást is. Az egyik legfontosabb, hogy a vízbe merülő turbina vezetőlapátokkal rendelkezett, amely a vizet pontosan a lapátokra irányította. Ez biztosította a víz egyenletes eloszlását ezáltal megnövelte a hatékonyságot (a víz energiájának 80 %-át alakítja hasznos mechanikai energiává. A vízenergia hasznosítás reneszánsza 1830-tól köszöntött be, ekkor jelentek meg az első vízturbinák és fokozatosan szorították ki a vízkerekeket. Ekkor még az általuk a vízből kinyert energiát üzemek közlőműveinek meghajtására fordították. 1848-ban James B. Francis újításokat hajtott végre ezeken a konstrukciókon annak érdekében, hogy 90%-os hatásfokú turbinát tudjon gyártani. Tudományos elveket és kísérleti módszereket használt, ahhoz, hogy a valaha létezett legjobb hatásfokú turbinát megalkossa. Ami ennél is fontosabb, az ő matematikai és grafikus számítási módszerei jelentős előrelépést jelentettek a turbinák tervezésében. Analitikus módszere lehetővé tette, biztonsággal hogy jó hatásfokú turbinát lehessen tervezni bármilyen helyi adottságú vízierőműhöz.
 1866-tól, a Werner von Siemens, megépíti generátorát, amely segítségével, villamos árammá tudták alakítani mozgási energiájukat, ezáltal forradalmasítja az energiatermelést. A megtermelt energiát nem csak mechanikai hajtásokon keresztül, hanem villamos vezetékeken is lehetett szállítani az előállító helytől több kilométer távolságra is
A villamos ipar fejlődésével párhuzamosan a vízenergia alkalmazása is folyamatosan bővült, modernizálódott. 1882-ben New York-ban megépíti Thomas Alva Edison az első elektromos művet, ugyanebben az évben Nicola Tesla felfedezi a váltóáramot. Az első váltóáramú erőművet is ő álmodja a Niagarára, mely 1896-ban áll üzembe. 
A Pelton-féle víziturbina ősét Lester Allan Peltont 1850-es évek végén a kaliforniai aranyláz idején fejlesztette ki, és először 1878-ban próbálta ki. 1879-ben a Kalifornia Egyetemen is behatóbban kezdtek foglalkozni találmányával, és a kereket egy dinamóval toldották meg. Az első Pelton turbina 1887-ben kezdte meg a villamos áram termelést Sierra Nevada-ban.  A technikai fejlődés ezután sem állt meg, további turbinafajták születtek meg. Ilyen volt Victor Kaplannak 1913-ban kifejlesztett és róla elnevezett vízgépe. Ez volt az első propeller típusú gép Ez - a Francis turbinától eltérően - kis esésű víz energiáját hasznosítja hatékonyan. 1919-ben Kaplan beépített egy demonstrációs egységet Podebradyban, Csehszlovákiában. 1922-ben a Voith cég bemutatott egy 1100 LE-s (kb, 800 kW-os) főképpen folyókra szánt Kaplan-turbinát. 1925-ben egy 8 MW-os egységet helyeztek üzembe Lilla Edetben, Svédországban. Ez üzleti sikert és széleskörű elismerést hozott a Kaplan-turbinának.                                        A 19-20. század fordulóján még igen sok rossz hatásfokú, elavult vízkerék volt üzemben, 1895-ben Magyarországon 22 647 vízkerék üzemelt összesen 72 347 LE összteljesítménnyel. Bánki ezeknek a felváltására fejlesztette ki az új vízturbinát, mely egyszerű és olcsó konstrukciója folytán és a vízkeréknél lényegesen jobb hatásfoka miatt alkalmas volt a feladatra.  A vízkerékkel ellentétben azonban fúvókát és lapátokat használ kanalak helyett. A Bánki-turbina járókerekének közepe nyitott és a lapátok ívesek, szemben a vízkerék egyenes lapátaival. Végső soron úgy jellemezhető, hogy nem más, mint egy lyukas vízkerék. Ezt a turbinát Bánki Donát magyar gépészmérnök, egyetemi tanár találta fel. A Bánki-turbina hatásfoka kissé kisebb, mint más vízturbináké, ennek ellenére biztos piaca van olyan alkalmazásoknál, ahol az alacsony költségszint és egyszerű kivitel követelmény. Házilag is készíthető. Feldarabolt acélcsőből készített lapátokkal viszonylag jó hatásfokú (70-80% 3 m-es esés mellett) turbina építhető.
 
 

Vízerőművek felhasználásuk  hazánkban 

Vissza a tetejére>>>

 A  vízierőművek, mint törpe erőművek jelentek meg, a XIX század végén és a XX. Század elején. Jellemzően ekkor még vízimalmokat alakítottak át törpe vízerőműre elektromos energia termelésének céljából. Ilyenek voltak a Gyöngyösön, Pilinkán, a Kis-Rábán, Répcén, a Lajtán és a Sédén. A hazai kis- és törpe vízerőművek nagy része a kedvezőbb adottságokkal rendelkező Nyugat-Dunántúlon, a Rába baloldali vízgyűjtő területének kisvízfolyásain található. A legelső és egyben a legrégebbi az Ikervári Vízerőmű, amelyet 1896-ban alakítottak át egy régi malomból. Az erőműben öt vízszintes tengelyű iker Francis-turbina üzemel, összesen 1,4 MW beépített teljesítménnyel. Az ún. kiépítési vízhozam 28 m3/s, az esésmagasság 8,4 méter. A Kőrmendi Vízerőművet ugyancsak egy régi vízimalomból alakították át 1930-ban. Az erőműben 2 db Francis-turbina üzemel, összesen 0,24 MW, azaz 240 kW teljesítménnyel, amelyek éves szinten 1,3 millió kWh energiát tudnak termelni. A kiépítési vízhozam 8,6 m3 /s, az esésmagasság 4,1 méter. Érdekessége az erőműnek, hogy a duzzasztást egy - manapság már ritkaságszámba menő - rőzsegát biztosítja.     A Csőrőtneki Vízerőműben 3 db Francis-turbina üzemel ugyancsak 240 kW beépített teljesítménnyel már 1909 óta. Az évenként termelt villamosenergia 1,2 millió kWh, amelyet 13 m3/s kiépítési vízhozam és 3,5 méteres esésmagasság mellett produkál az erőmű. A duzzasztást itt is rőzsegát biztosítja. Az Alsószólnöki Vízerőműben 4 db Francis- turbina 200 kW beépített teljesítményű 12 m3/s vízhozammal és 3 méteres esésmagassággal. A Felsődobszai vízerőműben 2 db Francis- és két db Kaplan-turbina üzemel. Együttes teljesítményük 0,52 MW, éves termelésük 3 millió kWh. A kiépítési vízhozam 20,8 m3/s, az esésmagasság 3,5 méter. Az erőmű 1906-banlétesült.       A Gibárti Vízerőmű 1903-ban létesült két db Francis-turbinával. Összteljesítménye 0,5 MW, éves termelése 3 millió kWh. A kiépítési vízhozam 18 m3/s, az esésmagasság 4,4 méter. Kis- hazánk két legnagyobb vízierőműve a sokak által ismert Kiskörei (28.000 KW) és Tiszalöki (12.500KW)erőművek, amelyek építése óta nem készült ilyen vagy ennél nagyobb teljesítményű vízierőmű. Napjaink legnagyobb vízerőművi beruházása Magyarországon Kenyeri község határában épült fel. Az erőművet a Rába folyóra építették, és az idei évben, 2009-ben adták át. Összteljesítménye 1,5MW.
 Magyarország műszakilag hasznosítható vízerő-potenciálja kb. 1000 MW, amely természetesen jóval több a valóban villamosenergia-termelésre hasznosított vagy hasznosítható vízerő-potenciálnál. A százalékos megoszlás durván az alábbi:
 
Duna 72%, 
Tisza 10%, 
Dráva 9%, 
Rába, Hernád 5%, 
egyéb 4%. 
 
A teljes hasznosítás esetén kinyerhető energia 25-27 PJ, azaz 7000-7500 millió kWh évente. Ezzel szemben a valóság az, hogy:
a Dunán nincs – és várhatóan a közeljövőben nem is lesz – villamosenergia termelésre szolgáló létesítmény, 
a Dráván jelenleg nincs erőmű, 
Duna-kanyarban járva láthatjuk a dunai vízerőmű rendszer megkezdett munkálatait: a tervezett erőművek Bősnél 700 MW, Nagymarosnál 846 MW teljesítményt szolgáltattak volna, amelyből Magyarországnak a fele 423 MW jutott volna. A Szlovákiával közösen épített vízerőművet a magyar kormány visszamondta. Az ügy a Hágai Nemzetközi Bíróság elé került, melynek döntése értelmében a két kormánynak meg kell egyeznie. A környezetvédők és a lakosság azért ellenzi a dunai vízerőmű létrehozását, mert környezeti hatása (Szigetköz, Dunakanyar) nagyobb károkat okozna, mint amennyi hasznot jelentene az országnak maga az erőmű:
„... nyilvánvaló, hogy mind globálisan, mind hazánkban hosszútávon, nem az energiatermelés növelése, hanem elsősorban az energiaszállítás és felhasználás hatásfokának javítása, a szükségtelen fogyasztás felszámolása ... lenne célravezető”- ezt mondta Ferencz Csaba a bős-nagymarosi vízlépcső-rendszert elemző munkájában.
Már Magyarországon is felmerült egy energiatároló vízerőmű megépítésének a gondolata. A legalkalmasabbnak erre a célra a Prédikálószék környékét találták a Pilis-hegységben. Itt 500 m szintkülönbség van a Duna és a tervezett mesterséges tó szintje között. A tervek szerint 7 óra alatt szivattyúznák fel a vizet és szükség esetén - az energiafogyasztás csúcsidőszakában - 4,5 óra alatt engednék vissza a Dunába, közben 1200 MW-os turbinákat járatva vele. A víztároló tehát 20.1012 J energiát tárolhat majd, ez 1000-2000 t szénével egyenértékű.
Terv készül egy Tokajnál létesítendő szivattyús energiatározóra is. Itt a Tiszalöki-vízlépcső által felduzzasztott Bodrog vizét emelnék fel az Öreg-hegyen kialakított, 1,1 millió m3-es tározótóba. A magasságkülönbség 403 m. A beépítendő teljesítmény 270 MW, az átlagos csúcsenergia-termelés évi 350 GWh lehetne.
 

Vízturbinák fajtái 

Vissza a tetejére>>>

A turbinák járókerekén átáramló folyadék iránya szerint lehetnek: 
radiális, 
axiális, 
félaxiális
 
Attól függően, hogy a járókeréken való átáramláskor a víz nyomása megváltozik, vagy sem lehet beszélni reakciós, ill. akciós turbinákról  
 
Reakciós turbinák
Francis 
Kaplan, Bulb
Propeller 
vízkerék
Szivattyú-turbina
 
Impulzus turbinák
Pelton 
Bánki (az alábbi neveken szerepelhet még: Crossflow, Ossberger, Michell) 
 
 
Impulzus turbinák
 
 Ezek a turbinák a nagy sebességű folyadéksugár vagy gázsugár elterelésével dolgoznak. A sugár elterelése impulzust ad át a turbina lapátjainak, ennek következtében veszít sebességéből. Az akciós turbináknál csak a futólapátokat megelőző fúvókán vagy az állólapát soron van nyomásesés, a járókerék lapátozásán nincs.
 
Pelton-turbinák
 
 Tangenciális áramlású impulzus turbina, amelyen a  víz forgórész érintőjének irányába áramlik. A fúvóka erős vízsugarat irányít a kanál-alakú lapátokra, melyek a járókerék kerülete mentén helyezkednek el. Mindegyik lapát megfordítja a vízáram irányát, majd energiáját elveszítve elhagyja azt. Az eredményezett impulzus hajtja a turbinát. A lapátokat párban szerelik, hogy a kerékre ható erők a szimmetria miatt egyensúlyban legyenek, és biztosítsák, hogy az erőátadás sima és hatékony legyen a vízsugár és a járókerék között. A Pelton-turbina legjobb hatásfokát nagy esések esetén éri el.  Mivel a víz összenyomhatatlan közeg, a rendelkezésre álló energiát egyetlen fokozatban ki lehet nyerni, szemben az összenyomható közegben működő használó turbinákkal (gőzturbina, gázturbina), ahol a gazdaságos működéshez több fokozatra van szükség. Pelton-turbinákat nagy esésnél és kis vízhozamnál alkalmazzák leggyakrabban. Ennek ellenére a legkülönbözőbb méretekkel készülnek. A vízhozamtól és a konstrukciótól függően a Pelton turbinák 15 métertől 1800 méteres esést tudnak feldolgozni. Általában ahogy az esés nő, egyre kisebb vízhozam mellett érhető el ugyanakkora teljesítmény.
Ezeknél a szabadsugár-turbináknál a tárcsasúrlódás okozta teljesítményveszteség csekély a turbina tengelyteljesítményéhez képest.
Ebből következik, hogy ezeknél a turbináknál egészen jó hatásfokok érhetőek el.
 
Bánky turbina
 
Kétszeres átömlésű szabadsugár turbina. Dob alakú  járókerekében két tárcsa között köríves (hengerfelületű) lapátok vannak. A vízsugár a szabályozó nyelvel ellátott vezetőcsatornából, vagy vízszintesen, vagy függőlegesen a járókerék külső palástján lép be a lapátok közé, majd a lapátokon túljutva belülről újból átömlik a lapátkoszorún. Elsősorban törpe vízerőművekben alkalmazzák.  
A Bánki-turbina, teljes vízelnyelés 60%-ától kezdve közelítőleg állandó, kb. 80% hatásfokkal dolgozik. Ezt még akkor is teljesíti, ha a járókerék félig vízben forog.
 
   
      
 Reakciós turbinák
Az ilyen turbináknál a fokozat nyomásesése megoszlik az álló és futólapátozás között. Építésüknél nyomásálló házra (állórészre) van szükség és a forgórésznek teljesen bele kell merülnie a közegbe. Vízturbináknál a ház kialakítása olyan, hogy az áramlást is egyben megfelelő szögben tereli a futólapátozás irányába. A turbina működését Newton harmadik törvénye írja le.
Francis-turbinák:
Az ns = 60 … 400 jellemző fordulatszám tartományban használják a Francis-turbinákat. A turbina járókerekének az alakja függ a fordulatszámtól. Megkülönböztetünk lassú járású (n = 60-125), normál járású (n = 125-225) és gyors járású (n = 225-450) járókereket.
Általában egyfokozatú csigaházas kivitelben készülnek, de kis teljesítményű Francis-turbinákat készítettek csigaház nélkül is. Ilyen esetben az egész gép egy vízzel töltött beton kamrában van elhelyezve.
Francis-turbináknál a járókerék elé egy állítható lapátozású vezetőlapát rendszer van építve, melynek segítségével a turbinán átáramló folyadékmennyiség változtatható, s így szabályozható a turbina teljesítménye.
A vezetőlapátokon a folyadék nyomási energiájának csak egy része alakul át sebességi energiává.
Így a vezetőlapátok és a járókerék közti résben a folyadék az atmoszférikus nyomáshoz képest túlnyomással rendelkezik.
Ezért nevezik ezeket a turbinákat réstúlnyomásos turbináknak.
Ezeknél a turbináknál tehát a folyadékenergia a járókerék előtt nagyobb részt nyomási energia alakjában jelentkezik, amit azután a járókerék közvetítésével a turbina hasznosítható mechanikai energiává alakít át.
 
 
Kaplan-turbinák
 
A kis esésű, nagy vízhozamú folyamok folyadékenergiájának hasznosítására alkalmasak a nagy jellemző fordulatszámú axiális átömlésű vízturbinák.
Ezeknél a turbinatípusoknál a járókeréken fellépő hidraulikai veszteségek nagy részét tehetik ki a rendelkezésre álló esésnek, ezért a járókerék lapátjainak metszetét annak érdekében, hogy a veszteségek minimálisak legyenek, szárnyprofil alakúra képezik ki.
Ezért ezeket a turbinákat szárnylapátos turbináknak is nevezik.
Tudjuk, hogy az állítható lapátozású járókerékkel érhetjük azt el, hogy a turbina tág határok között működik jó hatásfokkal.
A Kaplan-turbinákat az nS = 300 … 1000 jellemző fordulatszám tartományban használják.
Ezek a turbinák is a reakciós turbinák csoportjába tartoznak, reakciófokuk közel 100 %.
 
A Kaplan-turbinák általában függőleges tengelyűek, csigaházuk betonból készül és betonból készült görbe szívócsővel rendelkeznek. A turbina egy vele közös tengelyű generátort hajt.
Az axiális terhelést a turbina és a generátor fölé épített talpcsapágy veszi fel.
Ezen kívül a turbina fedélben és a generátor alá vagy felé egy-egy vezetőcsapágyat helyeznek.
A járókerék lapátjainak üzem közbeni állítását a turbina csőtengelyében elhelyezett vonórúd segítségével egy nagynyomású olajjal működtetett dugattyús szervomotor végzi, melyet a generátor-agyban vagy a generátor fölött helyeznek el.
 
Működése
 
A víz csigaház alakú csőből lép be, mely a terelőlapátokat körbefogja. A belépő víz a terelőlapátok hatására érintőlegesen ömlik be a turbina járókerekére, melynek alakja hajócsavarra hasonlít. A kiömlés különlegesen kialakított bővülő cső (diffúzor), melynek célja, hogy lelassítsa az áramlást és így vissza lehessen nyerni a folyadék mozgási energiáját. A turbinának nem kell a vízáram legmélyebb pontján lenni, amennyiben a diffúzor még teli marad vízzel. Amennyiben azonban a turbina magasabban helyezkedik el, akkor a növekszik a szívás, amit a diffúzor okoz a turbinalapátokon. Ez növeli a kavitáció veszélyét. A változtatható szögű terelőlapátok és a turbinalapátok állíthatósága változó vízhozam és esés esetén is jó hatásfokot biztosít.
 
Propeller turbina
 A Kaplan turbina végletekig leegyszerűsített, "lecsupaszított" változata. 
Fix lapátozású, függőleges kivitelű berendezés, melynél a cél a rendkívül alacsony költség. Csak kis esésű, kis mennyiségű víznél alkalmazható, alacsony - maximum néhány száz Watt – teljesítményű turbinatípus.
 
Szivattyú turbina
A szivattyúturbina berendezések a villamos hálózatok "fölösleges", csúcsidőn kívüli energiáját tárolják, és annak a veszteséggel csökkentett részét (kb. 20%) a csúcsidőben a hálózatra visszatermelik. Az első berendezésekben külön volt egy szivattyútelep és külön egy turbinaház, de a szivattyúturbinák a két üzemmód között egyszerűen átkapcsolhatók. A képen egy ilyen berendezés képe látható. A rendszer több szivattyúturbinát is tartalmazhat, így a berendezés működését jobban lehet hangolni a hálózati igényekhez. A felszíni tározók mellett léteznek föld alatti tározók is, illetve olyan tengerparti tározók is, ahol tengervizet szivattyúznak fel. A tengervíz esetén felmerülhetnek ökológiai és technológiai problémák is a korrózió miatt.
 
 
 
 
 
 

Elérhetőségeim

Név: Tamás Péter    Kapcsolatfelvétel itt!

Magyar postacím: H 8598 Pápa-Tapolcafő, Tapolcafői u 156.
 
Telefonszám:  +36 70 322 34 06
 
E-mail cím:  info@malmok.hu