Szélmalmok

Leginkább a tengerparti országok jellegzetes uralkodó malomfajtája, ahol a megfelelő tengeri áramlatok folyamatos légáramlatot biztosítanak működésükhöz. Ezek a malmok sem csak  lisztőrlést végeztek, hanem pl.: olajütést, puskapor őrlést is, mivel más alternatív energiaforrás nem  állt rendelkezésükre. A szélmalmokat három nagy szerkezeti csoportra lehet bontani.  Az első a bakos vagy német szélmalmok,  a második nagy csoportját pedig a hollandi vagy tornyos szélmalmok képezik. A harmadik típusba a papucsos szélmalmok tartoznak. Működési elveik teljesen megegyeznek, és mindegyikben megtalálhatóak szinte ugyanazok az erőátviteli szerkezetek, amelyek biztosítják a malomkövek megfelelő működéséhez  szükséges hajtást.  Csupán felépítésükben térnek el. Mindhárom típusnál az egyes szerkezeti egységek más–más szinteken foglalnak helyet. Ezek a szerkezetek az idők folyamán alig változtak, és a vízimalmokkal ellentétben még a XX. század '20-as, '30-as éveiben is a kezdetleges malomköves technológiával őröltek.
Az épület kialakítása szerint 3 fajtája terjedt el:

 

1. A bakos

Nevüket az egész malomépületet tartó erős gerendákból ácsolt bakjukról kapták. Ezt a talapzatot rögzítették a földbe, és magát az épületet fordították a megfelelő szélirányba. A malomépületet, annak középpontján elhelyezett csap körül forgatták a megfelelő hajtóerő befogására.

 

 

 

 

 

 

2. A papucsos

A tornyos szélmalmoktól annyiban tér el, hogy épülete alacsonyabb volt és csak egy pár malomkőjáratot működtettek vele. Ezt mutatja a szerkezete  is, mert a szeleskerék fogatta orsó tengelye egyenesen a malomkő tengelyét hajtja meg. Elnevezése onnan származik, hogy a malom tetejét a falba épített, papucsnak nevezett kis fagerendákon forgatták körbe. Működtetéséhez a gyengébb szél is elégséges volt. Legutolsó magyarországi papucsos malom romjait Zala megyei Monoszlón fényképezték le 1910-ben.

 

3. A tornyos

Az alföldi puszták egyik uralkodó malomtípusa. Térhódításuk a XIX. század második felére tehető. Épületeik falát vályog vagy égetett téglából csonkakúp alakban építették és ennél a tetőszerkezet fordítható a szélfogásnak megfelelően. Fordítást vagy csörlőszerkezettel ellátott fordítókocsival vagy a malompadláson elhelyezett szeleskerékről, és erról  fogaskerék áttételek segítségével a szélenergia felhasználásával végezték. A tornyos szélmalmoknak két fajtáját különböztetjük meg. Ezek a következők:
 

- Alulhajtós 

Az alulhajtós szélmalom kétszintes, nagykerék vagy szeleskerék hozza forgásba a dobot, amelynek tengelye, a vastag bálvány a malom földszintjén és a felső padláson vascsapban végződik. A bálvány egyben a földszinten vízszintes síkban forgó kiskerék tengelye. A kiskerék forgatja a korongot, más néven az orsót, aminek a tengelye, a szálvas a felső malomkő meghajtására szolgál. Ebben a malomtípusban tehát két fogaskerék-áttétel továbbítja a szél energiáját. A malomkövek a földszinten vannak elhelyezve, a gabonát viszont a padlásról kell a garatra felönteni. Ilyen típusú szélmalmok a Kiskunságon maradtak fenn századunk elejéig. Malomházuk tömzsi, alacsonyabb a fejlettebb típusúaknál. E malomszerkezet előnye, hogy működése könnyen ellenőrizhető, hátránya viszont, hogy földszintjén a gabona és az őrlemény tárolására nem volt hely. Ezt a típust képviseli a Kiskun Múzeum udvarára átelepített Pajkos Szabó-féle félegyházi szélmalom.
 
 

- Felülhajtós

A felülhajtós szélmalom négyszintes, vagyis 4 padja van:
1. lisztespad
2.kőpad
3.sebeskerékpad
4.nagydob-pad
A sebeskerék ebben a malomtípusban a harmadik szintre került, míg az őrlőkövek a második szintre. Ezáltal a malom földszintjén hely szabadult fel, ami lehetővé tette, hogy ott különféle szitákat alkalmazzanak. Elnevezése onnan ered, hogy a fogaskerék-áttétel felülről hajtja meg a malomköveket.
 
 
 

Elérhetőségeim

Név: Tamás Péter    Kapcsolatfelvétel itt!

Magyar postacím: H 8598 Pápa-Tapolcafő, Tapolcafői u 156.
 
Telefonszám:  +36 70 322 34 06
 
E-mail cím:  info@malmok.hu