Kézimalmok

A peremes kézimalom
 
 
A kézimalmok legősibb és legyegyszerűbb fajtái. Ennél a típusnál a malomkőpár tartószerkezet nélkül alkalmazható. Ahhoz azonban, hogy a malomkőpár megfeleljen feladatának, a kövek sajátos kiképzésére volt szükség. Általános forma szerint a kőpár úgy helyezkedik el egymáson, hogy az alsó kő néhány újjnyi széles pereme  körülveszi a felső követ. A peremes alsó kő egyrészt megakadályozza, hogy a felső kő forgatása közben lebillenjen az alsó kőről, másrészt a kövek közül kihulló őrlemény össze gyűjtésére szolgál. A felső kő forgatása következtében az őrlemény az alsó kő pereme alatt vágott nyíláson át tud kifolyni.
A peremes kézimalom központosításának általános módja, hogy az alsó kő középpontjába egy rövid vascsapot rögzítenek. Ez a vas tengely tartja meg a felső követ, amelyet szintén rendelkezik a központosításhoz szükséhes vas alkatrésszel.ez nem egyéb, mint a felső kő középső nyílásán áthaladó keresztvas, amelynek szárnyát az őrlőfelületbe süllyesztették,hogy ne zvarja a kő forgását.A keresztvas középpontjában lévő kerek nyílásba illeszkedik az alsó kőből kiálló csapszeg. Ez biztosította, hogy a felső kő forgás közben ne súrlódjon az alsó kő oldalához.
                                                                               
 
A garatos kézimalom
 
A garatos kézimalmok az eddig felsoroltaktól eltérő meghajtással és szerkezeti felépítéssel rendelkeznek. Több változatát különböztetjük meg a működésmód és az ezzel összefüggésben álló konstrukciók alapján.
Legegyszerűbb változata a tengelyhajtású szerkesztésmódú. Ennek lényege, hogy a meghajtó tengely nem csak lefelé, hanem felfelé is jelentősen túlnyúlik a köveken. A felső végére rögzített hajtókarral forgatható. Itt is a felső kő végzi a forgómozgást, amit a tengellyel közvetlenül lehet mozgásba hozni. A tengely körforgatására szolgáló patkó alakú hajtókar egyik szára a tengely felső végére kapcsolódik, másik szára rövid nyélben végződik. Minél távolabb esik a hajtókar a tengelytől, annál könnyebben lehet a felső követ megforgatni. A tengely alsó része úgy van megszerkesztve, hogy áthalad az alsó rögzített kövön, vége pedig a lábak között húzódó keresztfán nyugszik. Itt a tengely vége is forgó mozgást végez. A keresztfa és a tengely találkozásánál egy kis vasperselyt építettek be, amit renszeresen olajozni szoktak. A kézimalom forgatókarja olyan magasan helyezkedik el, hogy azt állva tudják hajtani.
A garatos kézimalom valódi formáját a csuklós és az áttételes hajtórendszerű konstrukció képviseli. Szembeötlő sajátossága az aránylag nagy méret és a bonyolultabb szerkezet. Itt a maomköveket fából készült kőburkolat veszi körül, amely egy garatot tart meg. A garatból kis favályú juttatja - szabályozhatóan - az őrölni valót a forgókő nyílásába. Meghajtásának két jellegzetes formája alakult ki: a tengelyhajtású pedálos kézimalom és a fogaskerekes orsós konstrukció.
 
 
 
 
A tőkés kézimalom
 
Az állványos kézimalom-konstrukció jellegzetes típusát képviseli, melynél az asztalra emlékeztető tömör fatönkön, téglatest alakú tőkén helyezkedik el a  malomkőpár. Az eszköztípus jellemzője, hogy a malomkövek közül az alsót teljes egészében, a felsőt pedig félig besüllyesztették a  fából készült tőkébe. Ebből adódik, hogy a tőkés kézimalom alsó és felső kövei mindig egyforma méretűek, mert az őrlemény összegyűjtésére a tőke szolgál. A tőkébe vágott megfelelő méretű mélyedésben az alső kő mozdulatlanul áll. Ennek középpontjában egy fém csap körül - a keresztvas közvetítésével - a forgatható felső kő . A kőforgás biztosítása végett  a tőkébe vágott nyílás néhány centiméterrel tágabb mint a felső kő átmérője. A kövek közül kihulló őrleményt a tőkébe fúrt lejtős csatorna vezeti el.
Az eszköz másik jellemzője a hajtókar mennyezeti rögzítése, a mi a tőkés kézimalom állandó helyéről és rendszeres használatáról tanúskodik a paraszti háztartásokban. A hosszú hajtókarral rendelkező tőkés kézimalom általában a lakóházakban vagy a kamrákban állt. A helység mennyezetgerendájára deszkát erősítettek, s a hajtókar felső végét ennek a közepén lévő nyílásba dugták.
Tőkés kézimalomnak elterjedt még az ,,L" alakú változata is. Ez a szerkezeti kialakítású kézimalom főleg a Keleti-Kárpátokban és az Alföld keleti részén volt fellelhető. Az eszközre jellemző tartókar mindig a tőkébe van csapolva,többnyire annak középrészénél, olyan módon, hogy vízszintesen kapcsolódó szára a kövek fölé nyúljon.Ennek a végében lévő nyílásba illeszkedik a hajtórúd felső vége. a forgatórúd alsó végét egyszerűen a felső kő felületébe vájt mélyedésbe akasztották.
     
     

 

Elérhetőségeim

Név: Tamás Péter    Kapcsolatfelvétel itt!

Magyar postacím: H 8598 Pápa-Tapolcafő, Tapolcafői u 156.
 
Telefonszám:  +36 70 322 34 06
 
E-mail cím:  info@malmok.hu