Megindul a fejlődés

Az ország kisebb- nagyobb vizeire épült sok vízimalom még a XIX. században is elavult berendezéssel működtek. Legtöbbjüknek egy esetleg két darab vízikereke volt, amelyek egy- egy pár malomkövet hajtottak és egy vagy több szitát. A XIX. század második felének elejétől kezdett fellendülni a magyar gyáripar. A malomipar fejlődésében újabb nagy haladást a hengerszék feltalálása jelentette. Alkalmazásánal az a megismerés szolgált alapul, hogy a malomkövek hosszú őrlési úton nem csak szétvágják a szemet és részeire osztják, hanem meg is őrlik, miáltal a korpa egy része is az őrleménybe kerül. Ezzel szemben az egymáshoz szorított hengerek esetén úgyszólván csak a hengerek érintkezési vonala tekinthető őrlési útnak, miért is csak a gabonaszem zúzása, illetve széttörése következik be. Az első félig-meddig használható, vashengerekkel ellátott hengerszéket 1830-ban építette a Varsóból Luzernba menekült Müller udvari tanácsos. Ez a hengerszék sem felelt meg, miért is 1834-ben Sulzberger zürichi mérnök javított ezen a szerkezeten mégpedig teljes sikerrel. 1839-ben alapította Széchenyi István gróf a pesti ,,József” gőzmalmot, amelyet Sulzberger- féle hengerszékekkel szereltek fel. A hengerek, alkatrészek pótlására a malom mellet külön öntödét létesítettek. Az öntödében kapott állást a Svájci származású Ganz Ábrahám öntőlegény, aki részt vett a malom szerelésében, majd a malom üzembe helyezése után őt tették meg az első öntőmesternek. Elismerések ellenére Ganz 1844 őszén hirtelen elhatározással felmondta a szolgálatot, a megtakarított pénzén Budán telket és házat vásárolt és saját öntödét létesített. Az általa alapított öntöde, világhírűvé vált, irodái és leányvállalati szinte a világ minden pontján megtalálhatóak voltak. Később az öntöde mellett Mechwart András (1834- 1907) belépése után villamos ipari gépek gyártásával, és hajógyártással, és vasúti mozdonyok elkészítésével is foglalkoztak. A hengerszékek megjelenése a malmokban nagyfokú változásokat hozott magával. Az eddig malomkőjárattal üzemelő malmokból, ezek kezdték fokozatosan kiszorítani az őrlőköveket. Malmok többségébe Ganz gyártmányú hengerszékek kerültek be, melyeket a híres Ganz gyár ekkor szinte ontotta magából. A hengerszékek mellett megjelentek a koptató gépek, hasábsziták, serleges felhordók.. Az új technológiával már nagyobb teljesítményűvé váltak a patak és vízimalmok. Ezzel nagyobb őrlető közönséget tudtak maguk köré gyűjteni. A modern gépek megjelenésével, alakultak ki az úgynevezett visszaöntéses vízimalmok. A korszerűsítésnek köszönhetően a teljesítmény-növekedéssel a bérörlés mellett a malmok már kereskedelmi őrlést is képesek voltak végezni. Azonban a nagyobb teljesítményt nyújtó gépek üzemeltetéséhez nagyobb hajtóerőre volt szükség. Sok malomban ekkor vízfejeket módosították, vízikerekeket kicserélték, és számos malomba különböző erőgépeket építettek be. Ilyen erőgépek voltak a szívógáz, nyersolaj, benzin, üzemű motorok. Ezen gépek nyújtotta hajtóerővel még aszályos időkben is tudott őrölni a molnár. Ahol pedig megvolt a megfelelő vízmennyiség a korszerű technológia működtetéséhez, ott leszerelt vízikerék helyére, a vízienergia jobb kihasználása érdekében víziturbinákat építettek be. A hagyományos vízikerekek 2-6 lóerő teljesítményt adtak le, míg az 1920-as évektől elterjedő víziturbinák akár 50-60 lóerőt is képesek voltak előállítani. A korszerűsített malmok értelemszerűen nagyobb őrlőképességgel dolgoztak. Míg korábban a malomköves őrléssel naponta pár mázsáig jutottak, addig a korszerűsítéseknek köszönhetően a korábbiak dupláját, sőt egyes malmokban három négyszeresét is meg tudták őrölni A fejlődés haladtával a tehetősebb molnárok már az 1920-as években tehergépjárművet vásároltak

Elérhetőségeim

Név: Tamás Péter    Kapcsolatfelvétel itt!

Magyar postacím: H 8598 Pápa-Tapolcafő, Tapolcafői u 156.
 
Telefonszám:  +36 70 322 34 06
 
E-mail cím:  info@malmok.hu